drága negyveneseim

1.0életem apró perverzségeihttps://ninha.cafeblog.huaveninhahttps://ninha.cafeblog.hu/author/aveninha-2/drága negyveneseim <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5Ctemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Nem kertelek. Nagyon boldog vagyok, hogy olvastam a megjegyzéseiteket. Ezekre szeretnék reagálni. Kíváncsi voltam egy ilyen provokatív témára milyen reakciók érkeznek. Természetesen mindenütt vannak olyan kommentek, melyekhez nem fűznék megjegyzést. Ezek általában megerősítenek engem abban a hitemben, hogy na igen, ilyen ember nem szeretnék lenni. Túl gyorsan ragasztunk cimkét másokra, kategorizálunk, osztályozunk. Ez jó, ez rossz. Kész, ilyen egyszerű. Hát persze. El fogom majd mesélni, hogy döbbentem rá arra, ez nem így van. Kifejtem bővebben „negyvenesek csak önkritikával” megjegyzésem. Hmmmm imádom a negyveneseket. Volt dolgom velük, szerencsére mindig a felnőtt negyvenesekkel. Mert vannak az álszentek, akik gyakran csak irigyek. Nem az ő hibájuk, őket még más légkör vette körül. De vannak azok, akik ezen túlléptek. Na, az intelligens ember szerintem erről ismerszik meg. Felülbírálja a rendszert, nem hagyja magát lelkileg megnyomorítani. De a nők sajnos inkább alávetik magukat, mint a férfiakra. Viszont akikkel nekem dolgom volt... hát hajaj, bizony belepirultam néha én is, ez tény. És megsúgom nektek, nagy szerelmeim mind ebből a korosztályból kerültek ki. Egyrészt ott volt a csodálat, hogy én is ilyen szeretnék lenni, másrészt az a tapasztalat és irónia, amivel az élet szánalmasságaihoz hozzáálltak. Az olyan szánalmasságokhoz, amin az én korosztályon görcsöl. A férfi- nő játszmákhoz, amit mi még komolyan vesszünk. Tudjátok, álszenteskedünk akkor is, amikor nem kellene, kéretjük magunkat, mert „nem vagyunk mi olyan lányok”. Na, ezt nem kell. Legyünk felnőttek. Én kívánlak, te kívánsz, ne játszd meg, úgyis látszik. De mi még megjátszuk. Hiszünk a szőke hercegben (köhöm, bocsi, hogy ilyen közhellyel jövök), aki eljön értünk meg lángoló szerelem és boldogan éltek amíg... neeeem, nem amíg meg nem haltak....amíg egy másik nagydarab barna gróf nem költözött a szomszédba. És királylány rádöbbent.... hogy mire? Amire közületek biztos sokan. Például arra, hogy sokféle szeretet létezik és sokféleképpen lehet valakit szeretni. És hogy attól lesz valaki szép, ha boldog. És akkor lesz boldog, ha megéli a vágyait. Akkor is, ha azok rebellisek, nem épp szeplőtlenek és nem is felebarátiak. Egyes írásaim visszaemlékezések lesznek, olyan emberekről és kapcsolatokról, amik nagy hatást gyakoroltak az életemre. Mások pedig az épp átélteket mesélik majd el. Kommentáljatok, sztorizgassatok nekem Ti is. Hogy tanuljunk egymástól. Vagy épp okuljunk. rich