Vadmacs Ficsúrt idomít

2010 július 28. | Szerző: aveninha |

 

Moralizálás. Állásfoglalás. Gondolatok újrastruktúrálása.

Ma nyilvánvalóvá vált számomra, az, amit már sejtettem. Kiábrándító és harapni fogok. Vagy legalábbis nagyon- nagyon csúnyán összekarmolni.

Vadmacs agyára ment már hosszú hónapok óta a Ficsúr. Itt ül bent az irodában, csak a szemközti oldalt. Ficsúr nem köszön senkinek, mert ő felsőbbrendű. Ama tény emeli őt a piedesztálra, hogy ő maga a márka. Anyuci által ropogósra vasalt ing, szívmagasságban ilyenolyan hüllőkkel, pólós fazonnal, piroskék jelzésekkel, dizájnolt übermacsós szövetnadrág satöbbi. Hímnenűként egyébként kellemesen jóképű, csinos fickó, de azért Vadmacs csak lekisfiamozza, mert azért annyira nem nagy szám. Lehetne, de a Ficsúr nem köszön. És sajnos, drága Ficsúr, megsúgom neked, egy cicalány bugyija semmi mástól nem nedvesedik jobban mint az udvarias  férfiaktól. Sárm. Neeehem, kisfiam, ezt nem lehet a boltban csillióvillióért megvenni. Ez vagy van, vagy nincs, lehet tanulni, de akkor jó, ha alapjáraton beléd nevelte anyuci, aki nem csak ingvasalásra jó.

Szóval, a cicabuksi eltervezte, piszkosul megneveli az idiótáját. Eleinte még volt bennem kényszer és rámosolyogtam, de miután egy hang nem jött ki a torkán, ááááá, ne már. Megalázó? Nekem igen, de nem veszem fel. Talán, ha valaki nem köszön rám. Az igen. De ő egy senki, aki egy multinál azzal keres kellemesen eleget, hogy ül a laptopja mellett, komoly embert játszik, majd idomított majomként néha egy- két mítingem benyög néhány angol mondatot. Persze ő a márka. El is képzelem, hogy buknak rá az egyetemista lányok(közgáz- külker előny). Elvégre ő a dolgozó hím, irodában ám, nem holmi szakmunkás szőrös ember! Vasalt inge van, meg hüllős pólója, wooow. Hát, Ficsúr, valakinek fel kell ébresztenie téged.

Vadmacs néha előtör az irodai környezetben is. Business mini, szigorúan fekete színben, szűk blúz, nyakig gombolva és imádott kis butterflyshoes. Nagyon dominásan business. Már osonok is a másik oldalra, nem épp a Ficsúr okán, pusztán a nyomtatványokért. Hát a mini kicsit felcsúszott, jaj, ejnyebejnye. Körbenéz, csak nem vette észre senki. Némely szituban nagyon szerencsés, de egy irodában? Kérem, itt munka folyik. Meg egyébkéntis. De valaki néz. Jé, hát a Ficsúr. De fixíroz ám keményen. Nézem is, hol van épp márkajelzés? Jaaaa, butterflyshoes. Meg ja a businessmini is. De kit érdekel? Azért vettem, mert kurvajól áll. Jah, bocsi, emberünk márkafetisiszta. Vagy mégse?  Neeeeem, nem tudok cicázni vele, nekem ahhoz érzés kell, melegség a pocakomba satöbbi. De ő csak pusztán idegesítő. Pontosan azért, mert kölyökként hány ilyen kis pöcs éreztette velem, hogy ja, drága, te egy nulla vagy. Én kis hülye naív meg el is hittem. Akkor.

Valamiért innentől kezdve Ficsúr, ha nem is köszönt, de a szemeimbe bámult. Haladás. Csak nem azt várja, hogy én köszönjek előre? Mindenki másnak szívesen. De te a Ficsúr vagy. Én meg NŐ. A Nő. Szóval, legyél szíves kinyitni a szádat és egy sziát hozzámvágni. Nem miattam. Mások miatt, akiknek a te arcátlan sznobságod az egójukba kerül.

Elhatároztam, ha már Ficsúrkámat is a farka vezérli, ám legyen. Csodásan átnéztem rajta hónapokig. Szerintem fel is tűnt neki. Szájacskámra kellemes mosolyt varázsolva szótlan maradtam, szemeim a távolba révedtek és közben azon gondolkodtam, de bemutatnálak egy igazi pasinak. Egy olyannak, akinek oka van az arcoskodáshoz.

Szóval butterflyshoes le, a fél fizetésembe kerülő topánkám fel, diszkrét fekete, de az oldalán nagyon keményen ott van, csinosan, diszkréthivalkodón a márka. Csinos hüllősblúzocska fel, kellően ropogósra vasalva by me és a két fizetésembe kerülő táska a kacsóimba. Hááát, az összkép? Széttépnének a srácok az IBSen. Gonosz vagyok. Ficsúrkám pedig azóta nagyon gyakran rajtam felejti a tekintetét. Basszus, ennyi erőfeszítésre legalább egy picit bizsereghetne a pocakom, de nem hoz lázba a gondolat, hogy esetleg nekemesik a liftben és leráncigálom róla az Armani alsógatyáját. Pedig annyi energiát beleölök, legyen már valami jó. Cicabuksim stílust vált. Vérkemény dominásat. Felcukkolom majd, húzom az agyát, cicázok vele. És amikor már azt hiszi, igen, na akkor nagyon nem. Ezt mondjuk háromszor- négyszer (kanalasgyógyszer, hetente háromszor egy adag, szigorúan orvosi felügyelet mellett). Aztán meztelen macskatestemmel a mellkasára ülök, lábujjacskámat a szájába nyomom, Szia, édes, hallod, Szia. Tuti begerjed az ilyen pimaszságra, én pedig jól elfenekelem, Szia, édes, hallod, Szia. És ha nem lenne az én imádott Cicaidomárom, talán abban a kegyben részesíteném, hogy rászánok egy numerányi időt. Elvégre elég jó pasi. De szerencsére van, iszonyatoan sármosan és tud köszönni. Így Ficsúrkám ott marad majd álló farokkal, letolt Armani alsógatyával én pedig Pá, kisaranyom Pá. Vagy legalább szia. Tuskó.