Igen, szóval egy blog emberekről.
Na, mostanában inkáb csak Cicaidomárról. Azt hiszem nagyon beleszerettem. Nem
mintha bánnám. Olyan rég éreztem így valaki iránt. Amikor az ember pocijában
repkednek a pillangók és hát…igen, az ember lányának az elmúlt együttlétekre
gondolva nedvesedni kezd a bugyija. A leghülyébb helyzetekben.
Az egyik kedvencem az volt,
amikor épp randink színhelye felé békávéztam. Még a télen. Rohadt nagy hó volt
kint, a drága pedig úgy döntött, hogy előjátéknak két napos szex-sms
szolgáltatást nyújt nekem. Szóval negyvennyolc órás drága szenvedésem vége
közeledett. Nem is mertem az emberek szemébe nézni, mert sajnos a szemeimből
mindent könnyen ki lehet olvasni. És mit láttak volna? Hűha, hát valami nagyon
tizennyolckarikásat. Szóval ott ültem a nagy kapucnis kabátomban, frissen
manikűrőzve, hatalmasra festett szempillákkal és gondolatban már Cicaidomárral
voltam. Pontosabban rajta, meg alatta meg mindenféle egyéb módom rátekeredve. Jaj,
Istenem, napszemüveget nekem!!! Még szerencsére az arcom nem torzult, sőt,
inkább azt mondanám, hogy megpróbáltam a lehető legártatlanabb arcot vágni,
hátha meg tudom így téveszteni az embereket. Ez elég könnyen bejön, mert pici
vagyok, törékeny és kék szemű, szóval csak meresztgettem a szemeimet és kész is
volt a kislány- imidzs. Aztán rezgett a telefonom. Sms. Basszus, mi van, nem
volt elég? Megegyek a kegyelemdöfésért, légyszi, legalább a zarándoklat alatt
kímélj! Hát nem. Drága kicsi Vadmacs, ha szépen pucsítassz, beleharapok a kis
fenekedbe. Aztán szépen elindul a nyelvem… Hát köszi, az a minimum! Felnézek a
telefonomból, kislány- imidzs, hahó, eltűnt és mi van velem szemben? Két bájos
őzbarna kisfiú- szempár. Jesszus, Gyerek, már a tekintetemmel megrontalak. Ő
meg csak bámul rám, látom rajta, hogy tetszek neki. Tényleg jól látom? Vagy már
ennyire félőrült vagyok? Hülye, szemét kis vaginám! De csak néz. Hány éves
vagy? kérdi a szemem. Maximum tizenhét. Néz és mosolyog. Ez a gyerek komolyan
fel akar szedni. Nem látsz? Huszonhat leszek hamarosan. És nem lát. Oldalra
pillantok, majd vissza. Hmmm…ez stíröl, semmi kétség. Na jó, legyen Bogaram.
Anyuci megmutatja, hogy kell. Visszabámulok, de most nem erőltetem a kislányt.
Egész helyes kissrác. Már széles a válla, tuti edzésre jár suli után (meg
érettségi felkészítőre), hm… pofás kis tizenhét, őzbarna haj, szembefésülve,
mert miért ne. Jaj, de komolyan, tényleg egy gimissel flörtölök? Úgy tűnik. Na
jó, gyorsan visszagondolok, hogy lehűtsem magam. Helló Punci! Mire buktak a fiú
osztálytársaid gimiben? Biztos izgatja a kicsit, hogy üvölt rólam: apukám
pénzes. Tök trendi a szaggatott extrémcsípő csőfarim és a kapucnis kabátom
szőre is valódi. Juj, képzeld a táska a kezemben is valódi. Most nyíltan rám
mosolyog. Na, fel is tűnt a mellettem ülő kis tizenhat éves csitrinek. Szegény,
méreget és már meg is állapította: hát igen, az ő apukája biztos pénzes, az
ilyen vagánylazára dizájnolt szembefésült szépfiúk mindig az ilyen macákat
nézik ki maguknak. Deák, na, itt leszállok, még mielőtt megrontom ezt az
idegesítően helyes kis tizenhathétévest, aki valamiért nagyon fickósnak érzi
magát. Kilibbenek, erre ő utánam. Állok a mozgólépcsőn, kislányimidzs-
visszaállító hadművelet, szemet mereszt, pislog. Oké, kész. És hírtelen ott van
mellettem a kölyök, öt centire az orromtól. Rámosolygok, na jó, legyen gyereknap. És fel is értünk a
mozgólépcsőn, gyakorló casanovám pedig se szó se beszéd, egyszerűen rátapad a
számra. Hát, gyerek, nem tudom, hol gyakorolhattál ennyit, de nagyon jól
csókolsz. Olyan rámenősen, hékás, a nyelved már a bugyimig lenyomtad. De basszus,
jót tesz a különmatek utáni edzés, erős karjaid vannak. Hihetetlen sokáig
csókolózhattunk, kellemesen hozzányomott a falhoz és bizony a vastagkabátom
keresztül is éresztem, bizony, te is tudod már mire kell használni, az tuti. Közben
persze édesbájosan a keze bemászott a kabátom alá és megmarkolta a fenekemet. Végre
adott egy lélegzetvételnyi szünetet, míg halkan felnyögött, Úúú, szép kis
kemény feneked van és mire szólhattam volna, már megint a számban volt. Nézzenek
oda, hülye kis vaginám, épp egy kölyökpuszira csöpögsz, szóval fogd vissza
magad és tartogasd a mézescsuprod a nagyvadnak. Ismét szünet. Na, mostmár én is
megszólalok, Szia neked is, hogy hívnak? Jaj, bocs, hogy ilyen rámenős voltam,
nagyon szép lány vagy… és láttam a szemeiden, hogy te is akarod. Hah, kicsirigó,
ha te láttad volna, amit én akarok, füled- farkad behúzva fújtál volna visszavonulót
a pisilődnek. Rámosolygok és elindulok. Látszik rajta, nem tudja hová tenni a dolgot.
Én meg mosolygok, apám, nem semmi, jó húsz év múlva, mire beérik, isten ments
tőle. Na de már csak öt perc választ el és végre vége szenvedéseimnek. Már
gondolatban máshol járok, amikor a kölyök megint itt van. Szia, Bence vagyok.
Azért találkozunk még, ugye? Szia Bence, lehet. Hány éves vagy? Tizenhét. Jól
van, Bence, én huszonhat leszek pénteken. Úúú, ez komoly? Rákacsintok, ő meg
csak áll tovább és vigyorog. Nos, kedves Bence, gondolom adtam egy kis anyagot
az esti fantáziálásaidhoz. Miauuu, izgató a tudat, hogy ez a kis tejfölösszájú arról
fog álmodozni, hogy ott a metróban jól megdugja azt a kis huszonhatos nőt. Hát,
Bencus, remélem azért még találkozunk.
Kiérek a levegőre, jó, akkor
innentől kislányimidzs huss, elő Vadmacs. És jön is szó nélkül. Odaérek a bejárathoz,
és az üvegajtón át látom, ahogy Cicaidomár már ott áll és engem vár. Odaérek, nyitja
az ajtót. Nem köszönök neki, tudom, hogy izgatja, ha adom a nagy nőt. Ránézek. A
mutatóujjam a szájába dugom. Hmmm. Azért jó látni, hogy már te is kikészültél.
Magához húz és érzem, nagyon nagy és nagyon kemény. A nyelvét bedugja a
pincsifogaim közé, a keze közben már tépi is rólam a kabátot. Na végre, hm,
napvilágra került a kis halcsontos csipkefűzöm. Jaj, tudom, hogy ez nagyon
gonosz, de muszáj volt felvennem. Én is beindultam a látványtól,amit a
dekoltázsommal művelt, szóval megértem, ha eldobtad az agyad. Kicsit eltol
magától, hogy jobban lássa, mibe akadt a keze. Felnyög, Ez övön aluli volt,
édes. Rajtad marad. Hát jó, ahogy akarod. Szép lassan kikapcsoltam az övét,
végre végigfuttathatom a kezem a bőrén. Nesze neked, gatya a földön. Szépen
elhátrálok, gondolom én, mire ő magához húz és hirtelen, mint egy babát, megfordít.
Háttal vagyok, szóval pucsítok. Ő pedig szépen elkezdi lefejteni a nacit, bugyistól
(azért jó, hogy direkt Neked vettem ezt a szexi, hátul csipke, elől szatén izét).
És tényleg azt csinálja a nyelve, amit megígért. Ott és akkor azt hittem, kész,
én itt megsemmisülök, porrá égek, de ha ez lesz életem utolsó perce se bánom. Nemes
egyszerűséggel fogta és bedugta a nyelvét. Hihetetlen. Helló édes, üvegajtó. Gyorsan
felkap elvisz a bőrdíványig. Vagy legalábbis szeretne, mert félúton lefektet a
padlóra, lábaimat a nyakába teszi és Jézus, már megint. Nem bírom ki, látnom
kell. Kinyiom a szemem és néz, pont bele a szemeimbe. Jó érzés, Kincsem? Az
bizony, de légyszi, gyere és legyél kedves most nagyon megdugni, utána addig
nyalogatsz, ameddig csak akarod. Hihetetlenül izgatja, ha így beszélek hozzá. És
jön is. Végre, megadja a kegyelemdöfést.
Erősen, fáj. De félholt vagyok a
gyönyörtől, épp, hogy csak lélegezni nem felejtek el. Aztán végre Vadmacs ismét
játszadozhat, az édes kis nyálas szájacskájával. Hé, Cicus, te harapsz! És a
kezei közé fogja a fejem. És innentől kezdve már nem jön ki artikulált hang a
szájából. És közben egymás szemébe nézünk folyamatosan. Megjelenik a kis ránc a
két szeme közt, jól van, itt a finis, Hercegem? Megragad és felhúz. A szája az
enyémre tapad és érzem, ahogy az erős karjai magához szorítanak és igen, a
combomon már folyik is a melegség. Én pedig kétségbeesettem kapaszkodom a
karba, ami fog, hogy szét ne essek, és harapom a szájat, ami belémfojtja a
sikolyt. És végül odabújhatok, átölel és csak fekszünk a padlón, kiskifli a
nagykifliben. És hallgatom ahogy lélegzik. A kezét az enyémre kulcsolja. Megszelídítettelek
mára…
Meg bizony. Bencus, neked
sikerült volna? Nem hiszem, gyerek vagy még ehhez.