drága negyveneseim

2010 május 27. | Szerző: aveninha |

 

Nem kertelek. Nagyon boldog
vagyok, hogy olvastam a megjegyzéseiteket. Ezekre szeretnék reagálni. Kíváncsi voltam
egy ilyen provokatív témára milyen reakciók érkeznek. Természetesen mindenütt
vannak olyan kommentek, melyekhez nem fűznék megjegyzést. Ezek általában
megerősítenek engem abban a hitemben, hogy na igen, ilyen ember nem szeretnék
lenni. Túl gyorsan ragasztunk cimkét másokra, kategorizálunk, osztályozunk. Ez
jó, ez rossz. Kész, ilyen egyszerű. Hát persze. El fogom majd mesélni, hogy
döbbentem rá arra, ez nem így van.

Kifejtem bővebben „negyvenesek
csak önkritikával” megjegyzésem. Hmmmm imádom a negyveneseket. Volt dolgom velük,
szerencsére mindig a felnőtt negyvenesekkel. Mert vannak az álszentek, akik
gyakran csak irigyek. Nem az ő hibájuk, őket még más légkör vette körül. De
vannak azok, akik ezen túlléptek. Na, az intelligens ember szerintem erről
ismerszik meg. Felülbírálja a rendszert, nem hagyja magát lelkileg megnyomorítani.
 De a nők sajnos inkább alávetik magukat,
mint a férfiakra. Viszont akikkel nekem dolgom volt… hát hajaj, bizony belepirultam
néha én is, ez tény.

És megsúgom nektek, nagy szerelmeim
mind ebből a korosztályból kerültek ki. Egyrészt ott volt a csodálat, hogy én
is ilyen szeretnék lenni, másrészt az a tapasztalat és irónia, amivel az élet
szánalmasságaihoz hozzáálltak. Az olyan szánalmasságokhoz, amin az én
korosztályon görcsöl. A férfi- nő játszmákhoz, amit mi még komolyan vesszünk.
Tudjátok, álszenteskedünk akkor is, amikor nem kellene, kéretjük magunkat, mert
„nem vagyunk mi olyan lányok”. Na, ezt nem kell. Legyünk felnőttek. Én
kívánlak, te kívánsz, ne játszd meg, úgyis látszik. De mi még megjátszuk.
Hiszünk a szőke hercegben (köhöm, bocsi, hogy ilyen közhellyel jövök), aki
eljön értünk meg lángoló szerelem és boldogan éltek amíg… neeeem, nem amíg meg
nem haltak….amíg egy másik nagydarab barna gróf nem költözött a szomszédba. És
királylány rádöbbent…. hogy mire? Amire közületek biztos sokan. Például arra,
hogy sokféle szeretet létezik és sokféleképpen lehet valakit szeretni. És hogy
attól lesz valaki szép, ha boldog. És akkor lesz boldog, ha megéli a vágyait.
Akkor is, ha azok rebellisek, nem épp szeplőtlenek és nem is felebarátiak.

Egyes írásaim visszaemlékezések
lesznek, olyan emberekről és kapcsolatokról, amik nagy hatást gyakoroltak az életemre.
Mások pedig az épp átélteket mesélik majd el. Kommentáljatok, sztorizgassatok
nekem Ti is. Hogy tanuljunk egymástól. Vagy épp okuljunk.